A Csarnok Vándorait háború sodorja el egymástól – egy olyan háború, amelyben nagyobbak a tétek, mint bármelyikük sejthetné. Mithrill Csarnok biztonságáért harcolnak, ám valójában a lelkük, sőt, egész Faerûn sorsa függ egy hajszálon.
Regis és Wulfgar Mélysötét alagútjain át Ezüstholdba jut, hogy újult erővel vesse magát a küzdelembe, míg az ostrom alatt álló Mithrill Csarnok sorsa néhány új barát irgalmán múlik – már ha lakozhat irgalom a sárkányok szívében.
Keményagyar, az ork hadúr Everlund ellen vezeti a hordáit, merészen megosztva erőit a reményben, hogy egy csapásra egész Északot a sarka alá hajthatja.
Drow szövetségesei azonban mást akarnak – Drizztet, és mit sem törődnek vele, hány életet – elfét, törpéét, orkét vagy emberét – kell kioltaniuk, hogy eljussanak hozzá.
Észak sötétbe borult, gyepűi vérben áznak. Város város után esik az ork hordák áldozatául. Régi barátságok és új szövetségek terelik új mederbe a háború sodrát, de végezetül minden azon az egy sötételfen áll vagy bukik, aki az életet választja a halál, a megbocsátást a bosszú, a rendet a káosz – a békét a háború helyett.
