David Stafford: Végjáték, 1945

Ha az európai győzelem napjával zárjuk le a II. világháború európai részét - ahogy azt a legtöbben teszik -, akkor csak részben meséljük el a történetet. Egy háború nem akkor ér véget, amikor az utolsó lövések is eldördülnek. A legyőzött haderők katonái még hosszú ideig hadifoglyok maradnak, a sebesültek folyamatosan halnak meg, szülők kétségbeesetten keresik elveszett gyermekeiket, a győztesek pedig hozzálátnak az ellenséges vezetők felkutatásának, hogy biztosítsák a hosszan tartó békét.

A Végjáték, 1945-tel a népszerű történész, David Stafford betömi a II. világháborúval kapcsolatos ismereteinken tátongó lyukat, és megmutatja, hogy a legtöbb ember számára az európai győzelem napja csupán röpke szünetet jelentett az események áradatában, és hogy a borzalmak és nehézségek még jóval azután is tartottak, hogy a szövetségesek elfogadták a náci Németország feltétel nélküli kapitulációját. Stafford naplókra, levelekre, személyes vallomásokra és visszaemlékezésekre támaszkodva zseniális módon szövi bele a mindennapi emberek életét a katonai és politikai vezetők machinációiba, hogy nyomon kövesse azokat a finom eseményeket, melyek a háború végső lezárásához, Hitler és Mussolini halálához, Buchenwald és Dachau felszabadításához, a szövetségesek és a Vörös Hadsereg versenyfutásához vezettek. Közben olyan figyelemre méltó férfiakkal és nőkkel találkozunk, mint Robert Ellis, az Olaszországban harcoló fiatal amerikai katona, aki megpróbálja megőrizni lelke épségét a csata brutalitásai közepette; Robert Reid, a George Patton hadseregével utazó középkorú haditudósító; Reginald Roy, a holland partoknál sokáig kitartó náci csapatok ellen küzdő kanadai katona vagy Francesca Wilson, aki egy segélyszervezet munkatársaként elszántan próbál enyhíteni mindazon a szenvedésen, amit a háború hozott a kontinensre.

A kritikusok által is méltatott Végjáték, 1945 lenyűgöző történelmi elbeszélés -a modern világ alakításában nagy szerepet játszó, három zűrzavaros hónap lebilincselő története.