1654-től 1700-ig, fél évszázad leforgása alatt teljesen átalakultak a hatalmi viszonyok Európában, a Földközi-tenger mellékén különösen drámaian. Velence nemesi köztársasága, melynek befolyását és gazdagságát addig félve irigyelték, hanyatlásnak indult, kiszorult a politika alakítóinak élvonalából. A Török Birodalom, mikor bárki azt hihette róla, virágkorát éli, mert területét úgy megnövelte, mint soha addig, egy csapásra kényszerült feladni másfél évszázados hódításait. A Habsburg Birodalom ázsiója ugyanakkor megnőtt.
Magyarországon is vége szakadt a százötven éves török hódoltságnak, Budát 1686-ban sikerrel ostromolta meg a jeles hadvezér, Szavojai Jenő. A nagy játszmának erről az epizódjáról is beszámol Ekkehard Eickhoff - aki karrierdiplomataként ismerkedett meg a közel-keleti térséggel, mielőtt kiváló szaktudósává képezte volna magát -, de a magyar olvasó sok egyebet is megtudhat tőle arról, hogy miért éppen így alakult Európa sorsa. A szerző az egész kontinenst áttekintve fejtegeti a szálakat. Árnyaltan ábrázolja a szereplőket, köztük a törökkel alkudozni nem rest „legkeresztényibb” francia királyt, XIV. Lajost, a hadvezéri és politikusi gyarlóságoktól nem mentes osztrák császárt, I. Lipótot, érzékletesen idézi meg a festőiségükben is irgalmatlan csatákat, s töviről hegyire beszámol a töröktől, orosztól, kozáktól szorongatott Lengyelország manővereiről, melyekkel ideig-óráig elkerüli területének feldarabolását.
Ezt az alapos krónikát számos térkép és illusztráció egészíti ki, de az alakok, történések megelevenítése elsősorban a „mesélő kedvű” történész érdeme.
