A vásári commedia dell'arte „színpadiasult” változataira gondolva a magyar olvasónak, nézőnek mindmáig elsősorban a velencei Goldoni és persze a nagy komédiás, a francia Moliére jut eszébe. Csak kevesen tudják, milyen fantasztikus bőségben válogathat az, aki a XVI. századi olasz komédiák közt máig friss, mozgalmas, színpadképes darabot keres.
Ez a bőség nem véletlen: ekkortájt az irodalom művelése általában véve is szinte elengedhetetlenül hozzátartozott a művelt életvitelhez: hát még a színdarabírás! A komédiák előadása mindig valami társadalmi eseményhez kötődött: mi sem természetesebb, mint hogy nemcsak hivatásos tollforgatók, mint Aretino, vagy igazi komédiások, mint Ruzzante,hanem akár magas rangú államférfiak is vetekedtek egymással egy-egy alkalmi színmű megírásáért.
