Marlitt E.: A vénkisasszony titka

Amint a leányka kidugta fejét a padlásablakon, heves szélroham csapott arcába...

Gyors léptekkel futott a nyikorgó téglákon végig, és szemeit egy pillanatra sem árnyékolta be a félelem fátyola. Láthatatlan ellensége azonban vajmi kevés időt engedett magának a pihenésre, egy éles sivítás és újult erővel tört ki. Az előszoba ajtaja csörömpölve feltárult, virágcserepek hullottak le ezer cserépdarabra zúzódva a folyosóra, és a rozzant, ingatag talaj, amelyen végighaladt, szinte csikorgott, remegett a lány könnyű léptei alatt. Még a szomszédos háztetőn állt, de kezei már átölelve tartották a tornác korlátját, melyet épp e percben ért el.

A vihar belékapaszkodott a leányka hajába és vad erővel csapkodta a dús fürtöket, de Felicitas szilárdan állt. Egy pillanatnyi nyugodt még, és átdobhatta magát a korláton...