Két óra volt. Hajnali két óra.
- Ébresztő! - nem is súgta, szinte lehelte egy baráti hang.
Akkor ismertem meg Czigler Pali hangját.
- Gyere, Tajtékos! Körülnézünk kicsit!
Elemlámpa villant, és a fényében megpillantottam Hanzély Tibit. Már útra készen állt, teljesen felöltözve. Zavartan néztem rájuk.
- Figyeld a macskát! - mondta ekkor a kis Hanzély, és látszott rajta, hogy nagyon jól mulat.
Nyávogást hallottam, és a sötétben megjelent a vörös sziámi macska. Éppen Hanzély Tibi lábához dörgölőzött, és dorombolt is hozzá nagy kéjesen.
- McGalagony professzor asszony! - suttogtam ijedten. - Jó estét kívánok! Én nem tudok semmit! Tényleg semmit!
