Az író, költő és muzsikus Boris Vian e regényét huszonhárom éves korában, 1942-1943-ban, Franciaország megszállásának éveiben írta, s életében nem is adatta ki, csak huszonhárom évvel a halála után jelentették meg művészetének tisztelői. Mégis, a könyv irodalomtörténeti érdekességnek számít, mert olvasóinak világszerte máig is jelentős tábora itt lelheti fel Vian egészen sajátos, nyelvi leleményekkel és az abszurditásaiban rejlő humorral teli írásainak ősforrását. A fiatalember - akinek zsenijét néhány évvel későbbi regényeinek megjelenése után Sartre, Queneau és Simon de Beauvoir is méltatta - ebben a sokáig elfektetett kéziratban kezdte kimunkálni azt a nyelvi-stilisztikai vértezetet, amely összetéveszthetetlenül viani és egyedi. Az abszurditások komikuma, már ebben a műben sem csupán a nevettetést szolgálja, hanem rá lehet ismerni benne a silány krimi, a horror, a képtelen kalandregények zagyvaságainak és logikátlanságainak paródiájára.
A PolgART Kiadó Kalandárium című kötettel több éves Vian ciklust zár le.
