Juhani Nagy János Világasztal című könyve valójában egy gasztronómiai utazás. A szerző bejárta a helyeket, amikről ír, kóstolta az ételeket, amelyeknek felidézi az ízét – és lehetőséget teremt minden olvasója számára, hogy mindezt átélje a saját otthonában.
Három a könyv öt fő fejezete közül különböző földrészeken barangol. De nem mechanikusan országról országra, csak földrajzi szempontok szerint! Megismertet például a norvég vagy a japán konyha rejtelmeivel, az amerikai gasztronómiai kultúra változásaival, Tunézia „szerelmes” főztjeivel – de külön szól például a szláv levesekről vagy a piláf számos variációjáról. Érdekes, olvasmányos utazások ezek, amelyek szó szerint ízelítőt nyújtanak szokásokból, történelemből. Tekinthető ez tehát egyfajta kulináris útleírás-gyűjteménynek. Az elbeszéléseket ugyanakkor számos, összesen 150 recept gazdagítja. Méghozzá olyanok, amelyek nincsenek kilúgozva, hozzáigazítva a hazai szokásokhoz, napjaink divatjához – mégis elkészíthetők minden magyar konyhában, hiszen a hozzávalók idehaza is kaphatók.
