Békeszerető világpolgárként

Életem ​során ellátogattam a legegyszerűbb és legfélreesőbb helyekre is, hogy a béke világát elhozzam. Találkoztam afrikai anyákkal, akik tehetetlenül nézték, amint gyermekeik éhen halnak, és dél-amerikai apákkal, akik halban gazdag folyó mellett éltek, mégsem tudták a halászatból eltartani családjukat.

Eleinte csak annyit tettem, hogy megosztottam velük az életemet, de ők a szeretetüket adták nekem. Később, a szeretet erejétől megmámorosodva magokat vetettünk és erdőket ültettünk. Együtt fogtunk halat az éhes gyermekeknek, az erdő fáiból pedig iskolák épültek. Akkor is boldog voltam, amikor mindenhol szúnyogok csíptek, mialatt egész éjszaka horgásztam, és akkor is, amikor térdig a sárba süllyedtem; mert láttam, amint a kétségbeesés árnyéka eltűnik felebarátaim arcáról.

A szereteten kívül semmi mást nem akartam, és egész lényemet bevetettem, hogy megosszam a szeretetet elszegényedett embertársaimmal. A szeretet útja néha oly nehéz volt, hogy a térdem összecsuklott, de szívemben még akkor is boldog voltam, hiszen az emberiség szeretetéért éltem.

Most is rengeteg szeretet van bennem, amit nem voltam képes átadni. Imával nyújtom át ezt a könyvet a világnak, hogy ebből a szeretetből folyó legyen, amely átitatja az aszály sújtotta tájat és a föld minden szegletébe eljut. Az utóbbi időben egyre több ember akart jobban megismerni engem. Az ő érdekükben visszatekintettem az életemre, és ebben a könyvben feljegyeztem őszinte visszaemlékezéseimet.