Az ember minden kétségbeesése és kételkedése amiatt, hogy a történelem zűrzavaros, hogy észrevehetetlen, fejlődik-e egyáltalán a jó, abból fakad, hogy a szomorú vándor útjának túl rövid szakaszát látja át.
Johann Gottfried von Herder
A világtörténelem krónikája azt a nagyra törő célt tűzte maga elé, hogy az egész utat áttekintse, amit az emberiség létezése során megtett. Az első lépéstől, amikor az emberi faj megjelent bolygónkon, a legközelebb múltig, az interkorszak világáig.
Fáraók és filozófusok, kalifák és királyok, diktátorok és demokraták hagytak nyomot maguk után ezen az úton - de ezek már a világtörténelem útjelzései. Eszmék sokszínű gazdagsága, nagy hódító hadjáratok, lenyűgöző műalkotások és úttörő felfedezések állnak egymás mellett a sorban szenvedésekkel és kudarcokkal, népek eltűnésévéel, városok elmúlásával. A történelem mint szépségeiben, mint szörnyűségeiben az ember alkotása, nem több és nem kevesebb.
Az emberiség történelmének sokrétűsége, valamint a legutóbbi évtizedek robbanásszerű tudományos fejlődése természetesen válogatást tett szükségessé, mi legyen az, ami méltó arra, hogy bekerüljön a krónikába. Egy olyan könyvben, amely áttekintést akar nyújtani, a történelemnek minden mozzanata, minden helyszíne és szereplője nem lehet jelen. A történelemtudomány szemlélete sem statikus, az értékelése módosulhatnak az újabb és újabb felismerések fényében. Az adatok csökkentése azonban semmiképpen nem lehet gátja a megértésnek - sőt inkább előfeltétele az összefüggések felfedezésének.
A világtörténelem krónikája tömör formában, illusztrációk sokszínű gazdagságában tárja az olvasó elé a lényeges tényeket és összefüggéseket. A létrejött mozaikkép tartalmaz humanista tetteket és embertelen cselekedeteket egyaránt, mint ahogyan a merészen kutató szellem teljesítményeit és szomorú kudarcokat is. De segítségükkel - a krónika közreadóinak reményei szerint - jobban megérthetjük a múltat, minden ellentmondásával együtt, és a harmadik évezred elejéről visszapillantva megkönnyíthetjük talán utunkat a jövőbe is.
