Kemény János: Víziboszorkány

A tragikumában tipikus sorsú erdélyi író életrajzi és fejlődésregényében az erdélyi nép nagy és erős asszonyai egyikének állít emléket. Erdély legszegényebb és legvadregényesebb vidékén, a Máramarosi Havasokban bontakozik ki Jolka élete, aki a korai, 19. századi kapitalista vállalkozó ritka példáját testesíti meg a Kárpát-medencében. A regény új kiadása nem csekély újdonságot jelent majd a mai olvasók számára. Hiszen a téma, a helyszín és az ábrázolás módja egyaránt egyéni és újszerű, ugyanakkor magán viseli a sokat próbált Kemény János élettapasztalatát és emberi humánumát. „A Víziboszorkány nem a teljességre törekvő társadalomrajznak vagy a jellemábrázolás mélységeinek, hanem a jóízű, anekdotikus elbeszélésmódnak (Jókai, Mikszáth), a friss, érzékletes tájleírásoknak, jellemzéseknek kőszönhetően érdekfeszítő regény. S válik nemcsak az életmű fontos állomásává, de a két világháború közötti erdélyi irodalom más darabjai felé átcsábító,szerethető olvasmánnyá is" (Vallasek Júlia).