Ez a regény is, amelyet a szerző 1986-ban kezdett el írni és 1989-ben fejezett be, bár a kalandregények kategóriájába tartozik, míves íróra vall. Hiszen a szerző semmit nem bíz a véletlenre, ott, ahol helyismeret szükséges a cselekmény bonyolításához, ő csalhatatlan, mintegy példázva azt, hogy alaposan körülnézett új hazájában, igyekezvén megismerni annak nemcsak történelmi tényeken alapuló múltját, de lelkületét is. Ebből következik, hogy Florida kalandos múltjából kiindulva végig érdekfeszítővé tudja tenni a cselekményt. És, bár a szövevényből nem hiányoznak a halhatatlan indián törzsfőnökök, kalózok, konkvisztádorok, amerikai úttörők, a polgárháború a maga szembenálló, egymást öldöklő déli és északi seregeivel, sőt, az egymást váltó orosz hercegek és angol Ladyk sem, a főszereplő mégis a valóságban is létező floridai táj. Külön érdeme, hogy a fantasztikum világából, a ma divatos fantázia-művekkel ellentétben csak annyit mutat meg, amennyi még nem lépi át a jó ízlés határát. A sólyom hangja tehát az igazán jól megírt indián regények meg a Verne-könyvek legszebb hagyományait követő kellemes, lebilincselő olvasmány.
