„Előbb-utóbb távoznom kell. Nem tudom, mikor és nem tudom, hova, csak azt tudom, hogy időm lejárt.”
„Hogy lépésről lépésre miként változott át az a csúnya, kopár, vízmosásos, szakadékos domboldal a hajdani úri Erdély legszebb parkjává, azt én nem tudhatom.”
„Hetedik évemet tapostam, 1914 kora őszén. Nagyanyám bekocsizott velem Kolozsvárra, hogy búcsúzzunk Apámtól, aki hadba indult a kilences huszárokkal. Dédapám kolozsvári házában szálltunk volt meg.”
„Ezek csak jöttek, fölfele a Deák Ferenc utcán. Rendezetlenül, összevissza lépve, jöttek végeláthatatlan nagy, lompos seregben. Apám ott állt mellettem az ablakban, s könnyes szemmel nézte őket. »Ez a csorda, motyogta, ezek nyerték volna meg a háborút?«”
„Florida térképét tanulmányozva munkahelyemhez közel találtam egy nagy erdőséget, aminek Ocalai Nemzeti Erdő volt a neve. Előbb bérházban laktunk Astorban, és fél évre rá találtunk egy eladó házat is, kedvemre valót: bent volt az őserdőben.”
