A szerző, aki a szakmában ismert nyomozó, számos könyv írója, ezúttal megkívánja őrizni inkognitóját. Erre minden oka meg is van, hiszen az emberi társadalom ügyefogyottságát a kutyák szemével mutatja be kíméletlen iróniával.
A bűnözés világába kalauzoló alvilági történet főhőse nem véletlenül viseli a beszédes Watson nevet. Ő az, aki képzett négylábú nyomozókutya létére gazdája, Albert detektív szolgálatába szegődve agyafúrt bűnözők leleplezésében, és elfogásában nélkülözhetetlen szerepet kap – többnyire saját magától. De amikor gazdája bajba kerül, habozás nélkül mozgósítja a kutya-detektíveket és a cél érdekében a kutyák alvilágát, az a másik kutyavilágot. Az eredmény nem kétséges: győz a legyőzhetetlen igazság. A gyilkos rács mögé kerül, a kutyák emberszemlélete azonban marad: faragatlan, humortalan, idétlen, ügyetlen, leleplezést érdemlő tisztességtelen alakok vagyunk, akikre vigyázni kell, akiket mindenek ellenére szeretni is érdemes. Hiszen kétlábon járunk, és legnagyobb szórakozásunk az, hogy a kutyaszart összegyűjtsük. A kutyatársadalom szerint nem a kutyaszar a legnagyobb kincs, amivel ők bennünket gazdagíthatnak – hanem valami más.
Sir Bernáth Hegyi kutya-regénye, vicces, humoros, az emberre nézve kutya egy történet, amelyben Watson nyomozó társai még Ugat’a Kriszti, Virágágyás kisasszony, Herr Roth Weiller és még sokan mások. Csak hogy jobban láthassuk magunkat, mi kutya-teremtette emberek megvillan a történet végén egy Colombo handnagy, meg egy Kojak mesternyomozó is.
Akinek van humora hozzá azért olvassa, akinek nincs, azért.
