Többszörösen párhuzamos életrajzot és kordokumentumot kap kezébe a magyar rock-bolond. A Led Zeppelin történetének jól ismert és eddig ismeretlen eseményei, a négy muzsikus emberközeli portréi, az 1970-es évek nagy rock-sikertörténetének háttere mellett kibontakozik előttünk egy rajongó fiatalember sztorija, aki átlagos szörfmániás kaliforniai kamaszból válik a rock, előbb a Yardbirds, majd a Led Zeppelin hívévé, és aki a hullámlovaglás szenvedélyét egy idő után felcseréli a koncertfotózás nem kevésbé izgalmas és kockázatos passziójára. Közben felidéződnek a hippi-korszak évei, a nagy fesztiválok és a vietnami háború, a diákmozgalmak időszaka, később pedig a Watergate-ügy morális sokkja és a rock ártatlanságának végső elvesztése. Így válik Ralph Hulett és Jerry Prochnicky könyve nem is titkoltan szubjektív történelemmé, amelyben a Led Zeppelint a szerzők szemén keresztül látjuk, a szerzők fülén keresztül halljuk, és a zenekar tagjainak, környezetének nyilatkozatai, a korabeli kritikákból vett idézetek mellett ugyanolyan hangsúlyt és rangot kapnak a személyes érzések, vélemények. Miközben kirajzolódik előttünk a korszak nagy rock-koncertjeinek rituáléja, és a rajongó természetrajza is, Hulett és Prochnicky megpróbál helyre tenni az együttessel kapcsolatos kétes legendákat, különös mítoszokat, – a zene mellett külön figyelmet fordítanak az egyes lemezborítók születésére is – és többé-kevésbé választ kapunk arra, hogy miért éppen két, magát minden helyzetben feltaláló londoni stúdiózenész és két vidéki őstehetség (meg egy kiöregedett pankrátor és kidobólegény) találkozásából jött létre a rock e korszakos csodája. – Göbölyös N. László
