Nina Willner: 40 ősz

Ez a memoárkötet egy keletnémet család megindító története: a világháborútól kezdve a vasfüggöny (és a berlini fal) leomlásáig kísérhetjük végig a sokgyerekes pedagóguscsalád viszontagságos sorsát. A mesélő nem akárki: egyrészt a család Nyugatra szökött gyermekének Amerikában született lánya, másrészt az első amerikai nő, akiből hírszerző tiszt lett Berlinben, aki átjárhatott a várost – meg a szovjet és az amerikai zónát – végzetesen megosztó határvonalon, ahol sok kétségbeesett menekülő lelte halálát.

A szerző német precizitással feldolgozott dokumentumokra és személyes beszámolókra építi fel a két szálon futó történetet. Az egyik szálon a népes keletnémet família hányattatásait és megalkuvásait, sikereit és kudarcait, nehéz hétköznapjait követhetjük nyomon, a másikon olyan mélységben ismerhetjük meg az egyre inkább bezáruló és börtönként funkcionáló Német Demokratikus Köztársaság működését a besúgói terrorhálózat kiépítésétől a hétvégi telkek éhínséget megelőző kiosztásán át a komédiába fulladó végjátékig, amilyen mélységbe a szocializmus idején nem volt módunk betekinteni nekünk, magyaroknak. Ezen felül még a hidegháború globális kihatású eseményei is beleszövődnek ebbe az érdekfeszítő, informatívan olvasmányos, fotókkal gazdagon illusztrált visszaemlékezésbe.

Kegyetlenség, terror, nélkülözés, unalmas szürkeség, gerinctelen megalkuvás és rengeteg küzdelem a mérleg egyik serpenyőjében – míg a másikban ott a szeretet, „Oma” családfenntartó optimizmusa, a régi világból átmentett tisztessége és az egyes családtagok többé-kevésbé becsületes túlélő taktikái, sőt: nyílt lázadása a lelkeket nyomorító rendszer ellen. Sokáig nem fogjuk elfelejteni ezt a csodálatos családtörténetet…