A Wounded Knee-nél temessétek el a szívem fél évszázada látott először napvilágot, de hatása ma is ugyanolyan erőteljes, mint ötven évvel ezelőtt, amikor nagyban hozzájárult ahhoz, hogy az amerikaiak szembenézzenek őseik korábban egyértelműen dicsőségesnek tekintett „honfoglalásának” kegyetlenségével. A Vadnyugat története az indiánok szemszögéből az egyre telhetetlenebb telepesekről, a fehérek által sorozatosan megszegett szerződésekről, véres csatákról és egész indián törzsek elpusztításáról szól. Az őslakosok gyermeki hiszékenységét kihasználó amerikai kormány - habár látszólag az ő érdekeiket is védte - képmutató, hazug módon fosztotta ki a bennszülöttek természetes élőhelyeit. A fehér faj „feltartóztathatatlan haladásának” útja az indiánok otthonukból való kiűzetésén és gyakran lemészárlásán keresztül vezetett. A hivatalos dokumentumokat felhasználó könyv lapjain a különféle indián törzsek főnökei és harcosai saját szavaikkal számolnak be mindazokról a tettekről, amelyek egyértelművé teszik: a magát akkor felsőbbrendűnek tekintő fehér ember erkölcsileg semmilyen módon nem indokolható népirtást hajtott végre.
„MEGDÖBBENTŐ, LENYŰGÖZŐ... EZEKET A SZÍVET TÉPŐ SOROKAT OLVASVA AZ EMBER ELTŰNŐDIK, VALÓJÁBAN KIK IS VOLTAK A VADEMBEREK.”
The Washington Post
