Miután az ember vízre szállt, nem volt kérdéses, hogy az újonnan meghódított elem hamarosan a politika és hadviselés újabb terepévé válik. A haditengerészet megjelenésével nemcsak a közvetlen, hajók közötti ütközetek váltak fontosakká, hanem a csapatok szállítása és ellátása is. Hiszen mit ér egy nyílttengeri győzelem, ha nincs katona, amely érvényesíthetné a jogokat a leigázott ellenfél földjén. Apropó, a jogok érvényesítése. Már Homérosz „Iliászában” is arról olvasunk, hogy a görög sereg, nagy flottával, útnak indul, majd partra száll Trójánál. Homérosz költeményében vajmi kevés igazság van, de ő saját korának hadtudománya szempontjából meglehetősen hiteles képet mutat az akkori hadműveletekről. Többek között kiderül, hogy a partraszálló hadműveleteket már nagyban űzték, bár itt még maguk a katonák, vagy felébredt parasztok voltak egyben az evezősök és a tengerészgyalogság. Ugyancsak érdekes a hajóknál történt ütközet leírása. Már itt is kitűnik, hogy mennyire fontos egy idegenben harcoló hadsereg számára a szállítóhajók és a kommunikációs útvonalak biztonsága.
