Darren Shan: Zom-B (3 kötet együtt)

Darren Shan: Zom-B (Zom-B 1.)

A 12 részes sorozat főhőse, Smith B. átlagos kamasz, akinek naponta el kell viselnie apja idegengyűlöletét, és együtt kell élnie rémálmaival, amelyekben kisbabák mészárolják le. Amikor az iskolát zombitámadás éri, B. és barátai a zegzugos folyosókon át menekülnek. Olyan szövetségest keresnek, aki segít felvenni a harcot az üldözőkkel… A Zom-B-sorozat kötetei apokaliptikus világban játszódnak, ahol a zombik sötét diadalt ülnek. A vérfagyasztó történet elbeszélője pedig maga is áldozat.

Darren Shan: Zom-B Alvilág (Zom-B 2.)

Emberséges tudsz-e maradni, ha már szörnyeteggé váltál?

Szembe tudsz-e nézni a jelennel, ha a múlt foglya vagy?

Kihez fordulhatsz segítségül egy valóságos rémálomban?

B Smith számára a halállal semmi nem ér véget.

B egy zombi. Mégsem hasonít azokhoz az élőholtakhoz, akiknek leállt az agyműködése. Rajta kívül akad még néhány áldozat, aki szintén túlélte a zombivá alakulást, és magát zombifőnek nevezi. Miközben a világban elszabadult a pokol, és őrült agyvelőzabálók népesítik be a városokat, a kormány a zombifőket használja fel a harcban. Nem túl szívderítő kilátások! B kezdetben örül, hogy kegyetlen halála után újjáéledt, aztán apránként ráébred, nem járt jól azzal, hogy visszanyerte a tudatát.

Darren Shan: Zom-B Város (Zom-B 3.)

A sorozat harmadik kötetében B elindul London utcáin, és szemügyre veszi, milyen pusztításokat okozott a zombik támadása. A holtak és élőholtak városa ez, és akik megmenekültek, néha veszélyesebbek, mint maguk a zombik. A várost felügyelő fegyveres csapatok csak növelik a rettegést, és a színen újra feltűnik a rémálomba illő, különös bohóc!

„Régebben azt gondoltam, London az egyik legizgalmasabb hely a világon, ahol egyfolytában történik valami, és egy percre sem áll meg az élet. Most úgy érzem magam, mintha a világ legnagyobb temetőjén sétálnék át, ami ráadásul még ronda és rendetlen is… Mindenütt megszáradt vér- meg hányásfoltok… Bár nincs akkora bűz, mint gondolná az ember, azért elég durva, főleg, hogy az orrom most sokkal érzékenyebb, mint amikor még éltem.”