Harsányi Zsolt előszeretettel csoportosítja regényei cselekményeit egy-egy nagyformátumú jellem köré. Ezúttal a költő és hadvezér Zrínyi Miklóst teszi meg művének főhősévé, végigkövetvén sorsát a gyermekkortól kezdve egészen a máig sok találgatásra okot adó, tragikus kimenetelű utolsó vadászatáig.
Zrínyi Miklós dalmát eredetű főnemesi család korán árvaságra jutott sarjaként fiatalkorában katolikus, Habsburg-hű nevelést kapott. Felnővén korának egyik legtehetségesebb hadvezére vált belőle, aki emellett éleslátású, művelt politikus és az irodalom terén és maradandót alkotni képes költő volt. Csillaga gyorsan emelkedett, 1647-ben a horvát báni méltóságot is elnyerte. Idővel, a bécsi politikával szembemenve, Magyarországnak a török uralom alól történő felszabadítását tűzte ki célul, melyet egy Habsburgok nélküli felszabadító háború keretében képzelt el. A független nemzeti királyság megteremtésének eszméje a magyar főúri ellenzék egyik vezetőjévé tette.
Harsányi Zsolt nemcsak a fegyvert és tollat egyaránt mesterien forgató Zrínyi Miklós heroikus küzdelmeit idézi fel, hanem érzelmi életébe is betekintést ad. Zrínyit nemcsak eposzírói és eposzi hősi minőségében, hanem féltékeny szerelmesként, megállapodott férjként, aggódó apaként is láttatja regényében, melynek korhű hangulatához nemcsak a feltételezhetően sok időt igénybevett háttérkutatások, hanem a 17. századra jellemző stílusban megírt párbeszédek is nagymértékben hozzájárulnak.
