Hol volt, hol nem, volt egy Színpompánia nevezetű ország, ahol minden olyan szivárványosan ragyogott, hogy káprázott az ember szeme, akárhová nézett. Tengerkék és tűzpiros, fűzöld és aranysárga tündöklött szerte, házfalakon és tetőkön, s még a szemeteskocsik is cinóberpirosak voltak, mint a paradicsommadár szárnya.
Jött egyszer egy koromfekete éjszaka: Nap se sütött, Hold se ragyogott! A miniszteri palotában álmosan sétikált az éjjeliőr, s egyszer csak egy csukott ajtó mögül kaparászást hallott. Benyit: egy furcsa állatkát talál. Cicához hasonlít, de a nyaka pöttyös és létrahosszú, mint a zsiráfé, lábacskái vastag elefántlábak, háta pedig éppen olyan, mint a kétpúpú tevéé.
